Nem értem, soha nem is fogom, hogy miért kell az embereknek nagy mellénnyel beszélniük másokkal?? Mitől érzi magát egy nyomorék sorsú, szerencsétlen kis majom többnek egy másik nyomorék sorsú szerencsétlen majomnál?? Miért kell ellökni magától azt, aki keresi a társaságát, és nem azért, mert egyformán tragikus a létük, hanem mert szükségük van egymásra. Az igazi feltétel nélküli szeretet okán!! Ha egyszer azt mondtuk valakiről, hogy szeretjük, akkor az nem múlik el csak úgy….. Kivéve, ha valamelyik személy meg nem játszotta magát az elejétől fogva! Ami sokkal inkább elképzelhető, mint a szeretet elmúlása! Mert Pál apostol óta mind tudjuk, hogy a szeretet nem szűnik meg soha! Ám ha mégis ez utóbbi történt, akkor illedelmesen köszönni kell, és menni. Az okosabbnak, aki az, amelyik előbb indul az ajtó felé! Meg kell köszönni az addigi semmit mindenkinek, olyan békés és boldog életet kívánva nekik, amilyet ők kívánnak másnak. Elfelejtve, hogy bármelyiküknek is köze volt a másikhoz, hogy a már nem szeretett majom volt nekik a legrosszabb tulajdonság az életükben!! Attól a pillanattól a vesztesként távozó lesz a hős , aki nem más, csak egy égi jel, de már nem nekik, hanem csakis magának! Minden jó, ha jó a vége! És ez esetben a kilépés, a könnyek nélküli búcsú a lehető legjobb megoldás!!

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

/Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.