Talán nem véletlenül kezdünk el rajongani valakiért... alapból nincs véletlen. :D De úgy értem valamiért pont azért a személyért rajongunk akiért..., ennek van valami fontos oka, miértje, megmagyarázhatatlan akármicsodája. Talán fontos nekünk, előző életünkből, vagy az azelőttiből :) Vagy a következőből! :D
Nekem a sok hülyeség és hirtelen felindulásból elkövetett rajongás ellenére nem sok ilyen van... csak 5-10 max :D Van, amelyik rajongottam olyan, mintha a legjobb barátom lenne, néha olyannak is érzem... Sok mindent tudok róla, a normális határokon belül maradva persze. :D Ha olvasok róla valamit, ha látom valahol, akkor egy furcsa érzésem van, miszerint ismerem, és valóban, nem csak képzeletben. Sok mindennel egyetértek, ami mond, a gondolatai megegyeznek az enyémekkel, és vannak dolgok, amikről ugyanúgy vélekedünk. És ezek a dolgok nem a kedvenc étel vagy ital körből kerülnek ki, hanem véresen komoly, néha úgy érzem, hogy csak rám jellemző dolgok. Van olyan nagy kedvencem is, aki az idők során, és a korából adódóan egy idősebb testvér-szerűséggé alakult, és ez sok mindenben segít nekem. Mert nem úgy nézek rá sem, hogy úúúúúúúúúúúristeeeeeeeeeen :) Elfogult vagyok vele szemben is, de jó irányban, és jó emberekkel nem nehéz így tenni. Persze van olyan általam rajongott személy is, aki az ideált testesíti meg. Azt a bizonyos tökéletes valakit, akit az ember mindig keres és valahol valamikor megtalálja. Tudom, neki is vannak hibái, de mégis ez utóbbi kedvencem testesíti meg a mintát, akihez lehet viszonyítani, akkor is, ha hatalmas és megismételhetetlen. Néha lejjebb lehet adni az elvárásokból. XD
Valami érdekes oka van tehát, hogy az ember azért rajong akiért... Egy-egy rajongott személy fontosabb lesz mindegyiknél. Érezzük, tudjuk, hogy valamiért másabb, különlegesebb, hiszen ő valahogy hozzánk tartozik, lélekben. Mert valahol, valamikor mi már találkoztunk. Egy régi, elfeledett életben, amire nem emlékszünk, de mégis valami rémlik, valami dereng. Ilyenkor találunk rá újra, csak az a különbség az akkori és a mostani kapcsolat között, hogy ő éppenséggel híresebb nálunk. Talán messzebb is van… De a lelkeink mindig közel lesznek egymáshoz!! És mielőtt bárki valami beteges rajongásra gondol, egyáltalán nem erről van szó, nem akarok megfojtani senkit a rajongásommal, bántani se tudnám. Anyáinkért is rajongunk valamilyen szinten, csak azt nehezebben ismerjük be. És hiába vannak hús-vér emberek köröttünk, hiába vagyunk valamelyikükbe halálosan belebolondulva, megeshet, hogy az a hús-vér ember se nagyon foglalkozik velünk :( néha észre sem vesz, szóra se méltat… Mivel jobb, mint egy rajongott személy?? :D:D:D:D Az se nagyon szól hozzánk, de legalább velünk van (poszteren:D), és bármilyen hihetetlen, hozzájuk mindig lehet fordulni, még ha ez elég hülyén is hangzik :D Ugyanúgy nem érdekeljük őket, mint a hús-vér embereket, de mégis jobban érezzük magunkat ezektől a dolgoktól. Mert valahol valamikor már találkoztunk, és ez az érzés sosem múlik el. Engem már a legújabb is 8 éve kísér. :D És amikor hús-vér emberekké válnak, akkor jön a csalódás, szerencsére a kellemesebb fajtából. Mert akikért komolyan rajongtunk éveken keresztül, azok voltak a legeslegjobbak! Emberileg is!! Tapasztaltam! És barátokká válhatunk... Csak idő és türelem kérdése. Én éppen nagyon türelmesen dolgozom ilyenen! :)
A lélek mindig mindenhol összetalálkozik a számára fontos lélekkel, vagy így, vagy úgy és akkor már nem is vagyunk olyan nagyon egyedül! :D:D:D:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.