Nem először fordul velem elő, hogy látok valakit valahol és éles késként hasít belém a dolog: Jesszusom.. ez ki ez?? Ismerem?? Honnan?? És tényleg illik az éles kés hasonlat, mert ahogy próbálom kideríteni az illető kilétét, ismeretségünk fokát, idejét, helyét, stb, stb, az agyamban a gondolkozás során fájdalom kezd alakulni.... De nem az ürességtől, hanem attól, hogy egyszerűen nem vagyok képes rájönni, hogy ki az a valaki, aki még köszönt is, sőt, még a többiek felől is érdeklődött. Az is megtörtént, bizony!! Egyszer betértem egy helyre, mindössze 5 percre, esetleg 5 és félre :), és ezalatt az idő alatt valaki odajött hozzám, köszönt, puszit is kaptam tőle, és kérdezte mi van a többiekkel.. Majd szerencsémre jöttem is ki arról a helyről, ahol tényleg akkor voltam életemben először!! Akkor se tudtam, hogy ki volt az, most meg már pláne. A "többiek" meg halvány lila fingom sincs kik lehettek!!! Annyira idegesített, hogy nem tudom kicsoda micsoda volt az a manusz :):) De sokszor volt már ilyen velem. Egyszer hazafelé két idegen határozottan rámköszönt a házam előtt, a nevemet is mondták, és róluk sincs sejtésem se kik voltak. A legrosszabb viszont az, amikor tudom, hogy ismerem, láttam már valahol, beszéltünk is, és szinte emlékeim vannak az adott illetővel kapcsolatban, ám képtelen vagyok rájönni, hogy ki is ő!Néha hetekig tudok ezen rágódni, vívódni, és akkor már tényleg fájdalmaim vannak.... A lelkemnek is fáj, meg az agyamnak is!! Ám mily csodálatos érzés is az, amikor végre rájövünk, hogy ááááááááááááá igen őőőőőőőőő aaaaaz!! :):):) Amikor egy ismeretlen, de mégis ismerős színészen évekig gondolkozom. Töröm a fejem, hogy hol láttam már ezelőtt, miért ismerős az arca? Honnan?? A neve sem segít a dolgon, aztán egyszer csak beugrik (az ablakon és közli velem, hogy márpedig ő a hogyishívják a bigyóból, és én itt és itt láttam...) Ráébresztenek a filmek, a reklámok, a sorozatok, és néha az internet is segítségemre van. És akkor végre megnyugodhatok... Elmúlik az éles fájdalom a mindenemből, és nyugodtan térhetek vissza a megszokott, unalmas, gondolkodás mentes életemhez, ahol nem kell az emberi kapcsolataimat magammal kivesézni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.