Nem tudtam, hogy így fáj.....
2010.07.27. 23:33
Milyen kár hogy előttem már régen megírtak sok mindent a nagyok. Nekem lassan elég lesz csak azt mondani, hogy: igen, ez is én vagyok… vagy: persze, nekem is ez a gondolat született meg a fejemben ezzel meg ezzel kapcsolatban. Szeretnék visszamenni az időben, hogy megírjak sok verset vagy dalszöveget a valódi alkotóik előtt. :D Akkor tényleg magaménak éreznék minden dalt, minden verset és minden egyebet, amikben egy kicsit ott látom magam. Mert benne vagyok, akár én írtam, akár nem. Talán ezért is állnak közel hozzám egyes alkotások. Talán ezért is látom igazából magam bennük. A dalokban, versekben, még ha nem is az én műveim. Főleg dalokkal vagyok így! Legfőképp azokkal. Korszakot, stílust, személyiséget és olyan, de olyan sok mindent határoztak meg annak idején, hogy lehetetlen szabadulni bármelyiktől is. Nem mintha annyira akarnék! És ha felcsendül valahol egy szívemnek kedves dal, akkor egy kicsit megállok, elgondolkozom, és legszívesebben táncra perdülve énekelnék bárhol is vagyok épp. Olyankor előtör belőlem minden, ami ahhoz a pár sorhoz köthető. Felidézek sok furcsa, vicces, szomorú és szép emléket, de idézni sem kell egyiket sem, jönnek azok maguktól. Szinte látom magam előtt, ahogy 5 évesen táncot imitálok a Tv előtt, vagy 12 évesen a szobámban ülve énekelem hangosan, vagy azt mikor 18-20 évesen mellet verve üvöltöm a többiekkel a szöveget, iszonyatosan nagy lázadónak tartva magunkat. Aztán amikor sok évvel később ismételten meghallottam azt a bizonyos dalt valamelyik rádióban, akkor szinte hullottak a könnyeim, mert már-már el is felejtettem. S nem tudtam, hogy így fáj!!! De most megint rátaláltam, vagy inkább Ő talált rám!! Napok óta csak ezt hallgatom, oda vissza! Megunhatatlan…. A szövege pedig HIHETETLEN!!!!! Minden szavával egyetértek!! Mintha egy az egyben rólam szólna! Mondjuk a mostani életemről…. Pedig a dal 1985-ös, és az már nagyon régen volt…. Ám azóta is sziklaként áll életemben, megrengethetetlenül. Örökre és végérvényesen!!! www.youtube.com/watch
Én eltemetném mélyen amit érzek
Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák
Ők úgy maradnak állva
Ahogy éltek s éltem
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj
És nem kivántam senkitől hogy értsen
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél
De nem láthatta senki sem
Hogy értem s féltem
Ó, te átkozottul hasonlítasz rám
Most farkasszemet nézunk ahogy régen
Én az arcom lassan elfordítanám
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.