Az a baj, hogy néha egy-egy idézet, mások által már előttünk elmondott nagy szavak tökéletesen megfogalmazzák a bennünk lévő érzéseket. Mintha mi magunk mondtuk volna, vagy csak mondanánk. Akkor is, ha nem tudunk olyan szép és nagy szavakat használni, vagy egyáltalán nem is ismerünk olyasféle szavakat, amik ezekben a hires mondatokban találhatók. Akkor is szeretem mindet, na, jó, nagyrészüket és olyannyira egyet tudok velük érteni, hogy az már lassan ijesztő. Most sem kell magamnak megfogalmaznom a bennem lévő dolgokat, a gondolataimat, mert azt már elmondta előttem, jóval előttem egy nagyon híres és nagyon öreg ember! :D Gyerekkorom nagy-nagy kedvence, persze szigorúan csak Buster után. Furcsa, de nekem ő kedvesebb volt, s mind a mai napig az. Az örek Karcsi már kevésbé, de még mindig kedvelem, legfőképp, amiket mondott. Furcsa ember volt annyi szent! De fogalmazni azt tudott, istenadta tehetsége volt hozzá, ahogy sok máshoz is.

"Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ŐSZINTESÉGNEK."
/Sir Charlie Chaplin/

És most így érzem magam én is... Így és nem máshogy!!! Ahogy ebben a pár sorban van! Mert akár tetszik akár nem, és akármennyire hihetetlen, szeretem magam, mert mást nem tehetek. Mert ez az egyetlen amit tehetek!!! Nincs senkim, nincs semmim, és soha nem is lesz magamon kívül... És így van jól!! Mert így kell lennie! Persze emlékeimben vannak mások is, ott vannak csak igazán, és onnan néha előbányászok egy pár emlékembert (akkor is, ha megpróbáltam elfeledni az elfelejthetetleneket...) és már nem is vagyok olyan furcsa szerzet. Kevésbé vagyok egyedül, mert emlékezem. Azokra, akik itthagytak, akik már elmentek, és akik nélkül sose szerettem volna élni, de megtörtént! Ezért nem szabad feladnom semmit, nem szabad elfelednem senkit, hiszen az túl egyszerű. No meg lehetetlen is! :D Én emlékezem, ha már rám nem fognak. De nem is kell!!!! Mert még nem mentem el, és egy jó darabig nem is szándékozom! :):) Bocs, ha ezzel sokaknak kellemetlenséget okozok, de nem fogok elmenekülni az élet elől, a problémák elől egy könnyebb úton, amit mindenki ismer. Mert nem! Mert akkor is harcolok, ha már semmi esélyem, mert élni akarok, mert néha igencsak jó itt. És mert, mert ... szeretem magam. Ha már más nem teszi és ha már mást nem lehet!!! Ahogy az öreg Karcsi mondta, azt teszem, ami örömet okoz, amit szeretek, ami jól esik.... Úgy ahogy én akarom, amikor akarom.... mert szeretem magam!! :):)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.