Már holnap van és nekem egyfolytában pörög az agyam.. Sok mindenen filózom, nem csak a legutóbbi bejegyzésem óta, hanem szakmai ártalomból is. Ráadásul folyton tanulok mostanában és nem is tudom már, eszik e vagy isszák az életet. Jelenleg én egyiket sem csinálom, se nem étkezem, se nem oltom szomjam belőle... Unalmas ember lennék? Fárasztó? Kiégett??? Igen, talán az, kiégett... Sok mindenen keresztülmenve rá kell hogy ébredjek, lassan már élet sem lesz bennem, nem hogy értelem! A mondandóimban meg pláne!!! Úgysem olvassa ezt senki, csak én, és nekem tetszik! :D:D Jó dolog hasonló gondolkodású emberekkel találkozni az interneten. Jaaaaaaaa, hogy ez én lennék saját magam?? :D Akkor is jó! "When you say nothing at all" vonyítja most fülembe Ronan, és ráébreszt, hogy aludnom kéne.. Na, ez tetszik!! :)

Sose tettem meg úgy igazából.... Valójában nem éltem át ezt az érzést, de most egy furcsa belső késztetés hajt, hogy megtegyem, amire készülök... Bocsánatot kérek mindenkitől, akivel az elmúlt ezeregynéhány évben cudarul bántam. Akit megsértettem, leszóltam, lenéztem, és megaláztam... Bár senki ilyen nem volt emlékeim szerint. Minden cselekedetem tudatos és tudatalatti is volt egyaránt, és ha ilyen dolgok miatt kérek bocsánatot (pláne nem létező hibáimra) akkor magamat tagadom meg. De legyen! Végül, de utoljára.... Bocsánat Világ! Bocsánat Emberek!

Élj....... olvass és örülj!! :):)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.