Az egyetlen és örök kedvenc futballistám pont ma lett 45 éves! Természetesen sok focistát szeretek, de Ő az igazi, a legfontosabb, a legelső!!! Nem is tudom melyik hozzá köthető emlékem a legkedvesebb vagy a legszebb, de azt tudom, hogy soha egy rossz gondolatom vagy véleményem nem volt róla!! Vele szemben nagyon elfogult vagyok!! Természetesen a csodálatos játéktudása miatt nőtt nagyon a szívemhez, ami a legfantasztikusabb sportolóvá tette számomra, és az átkozott sérülései miatt! :( Mivel nekem is sok sérülés akadályozta a karrieremet, így együtt tudok vele érezni a végsőkig. Tudom milyen rettenetes fájdalmakkal telve élni, játszani, műtétről-műtétre menni, és fiatalon feladni egy olyan dolgot, ami az ember életének a legfontosabb része! Belőlem mondjuk nem lett volna olyan kaliberű sportoló, mint amilyen ő volt, és amilyen a szememben most is. Közel sem jártam ahhoz a szinthez, csak egy mezei kis amatőr vagyok (hozzá képest még amatőrebb), de életem legnagyobb álma az volt, hogy egyszer vele legyek egy kezdőcsapatban, természetesen a Milánban!!! :D:D Nem érdekelnek a negatív vélemények, mert valószínüleg minden kisgyereknek volt hasonló álma, talán még durvább is. Amikor gombfociztunk én mindig Hollandiával voltam, és Marco állandóan kezdő volt!! Egyszer sikerült egy szabadrúgást is kihagynom vele!! :D:D Legalább harminc centire a kapu fölé lőttem a "labdát"! Akkor meg is mondtam a véleményemet neki, mint edző!! :D:D Szeretem mind a mai napig, és tudom, hogy az egyetlen olyan labdarúgó lesz, akiről halálom napjáig így fogok vélekedni!! Legyen bármilyen érdekes, nehéz és érthetetlen személyisége, nekem mindig is ő lesz és marad a legjobb!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.