Sokszor érzem úgy, de most nagyon, hogy olyan jó lenne csak ülni, fent a hegy tetején, vagy egy fa tetején, és nem is kéne semmi. Senki! Néma lenne körülöttem minden. Csak a világ hangját hallanám és a szelet, ami bele-belekapna a hajamba, összeborzolná és a szemem elől egy kis időre elrejtene mindent! Talán szólna egy halk dal, mert a csendtől egyszer csak begolyózik az ember, és amúgy is mindenfélével tele lenne a fejem. Annak ellenére, hogy épp a benne lévő dolgoktól szeretnék szabadulni. No, meg szerintem valamit dúdolnék úgyis magamban! :D:D Közben pedig nagyokat merengenék, néha fel-felnevetnék valamin és megvitatnám az épp arra tévedő madárral, vagy vombattal :) a dolgokat. Kezemben egy termosz, benne esetleg forralt bor, de a teától se lennék szomorú, vagy mérges. És csak néznék, néznék előre, bámulnám a világot, ami épp előttem van, a végtelen horizont, a látóhatár.... Nem lenne más csak a semmi, a nagy semmi, ami az enyém! Mert azt legalább nem veheti el tőlem senki!! És megtölteném azt a semmit a gondolataimmal, emlékekkel, emberekkel, a felejtésre váró akármikkel és a sok hülyeséggel. Aztán máris valami lenne, ami talán nem is tetszene annyira, mint az a semmi, amit én magam teszek valamivé.... A semmi a legjobb, mert oda bármit tehet az ember, persze csak ha akar. Most viszont rájöttem, hogy nekem csak a semmi kell, nézném és gyönyörködnék benne, mert üresen sokkal szebb, mint bármilyen akármi teli vagy félig.... Majd szépen, lassan, csendben és nyugalomban megtisztulnék mindentől, amitől akarok.. A nagy semmiben talán magam is semmivé válok, és akkor már nem lesz gond soha többé. Nem problémázok azon, hogy miként mászok le a fáról, vagy a hegytetőről hogy jutok alább. Mert eggyé válok velük, az ő semmijük leszek attól a perctől kezdve, amint kizártam a világomat magamból!!! Egy hajtás leszek, vagy egy marék moha csupán. Minden, mi az emberi létre emlékeztet, eltűnik, ahogy ezzel együtt én is! Jön egy kis szél, és elviszi messzire, oda, ahova már nem látok el magam sem!! Ha valaki megtalálja, és kell neki, hát vigye.. Én már ág vagyok egy fán....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.