A visszaszámlálás elkezdődik!! Minden, ami eddig volt, nem sokára nem létezik. Rossz emlék lesz csupán, egy rossz álom! Hivatalosan holnaptól kezdődik egy olyan furcsán és különösen új élet, ami eddig nem volt jellemző. Igazából egy olyan szakaszba vágok bele, amilyenbe mindig is kellett volna, amilyet valóban megérdemlek!!!!
Nagyon gyomorforgató az újrakezdés, az újítás, mert az ember már csak abba is bele tud szédülni, ha végiggondolja, mi jár mivel. Milyen nehézségekkel kell megküzdenie, hogy teljesen és totálisan új életet kezdjen. Nem csak az eddigi rossz szokásaimtól fogok megválni, hanem a tulajdonságoktól is, amik az elmúlt évek alatt engem jellemeztek Persze a legfontosabb, hogy azoktól az emberektől, akik velem ily kegyetlenül elbántak :), azoktól végérvényesen elszakadok. Bezár a bazár! Nincs tovább semmi! Lehet velem szórakozni, szemétkedni, de nem érdemes! A legjobb, ha mindenki igyekszik jó viszonyt ápolni a Zsebszörnnyel, mert ha felharagítják, akkor anarchia lesz, rettegés kíséri útját! Vér, fájdalom, tűréshatár! Eddig tűrtem, tartottam a hátam a hitszegőknek, a csalárdoknak. Hazugok gyűjtőhelye volt a szállásom, de ennek ezennel vége!! Nem kérek belőlük! Soha! Semmikor!!!! Van nekem életem, még ha azt is hiszik, hogy nincs, és ha lelkiismeret furdalást akarnak okozni nekem, ami bevallom férfiasan sikerült!! Egészen eddig! De innentől kezdve vége! Nem megyek világgá, nem leszek öngyilkos, nem is fordulok beljebb :), hanem egész egyszerűen végzek velük!! Az emlékükkel, a közös múlttal, és azzal, ami belőlem utánuk maradt! Egy csonk voltam mindössze nélkülük, hiányoztak, és fájt, ami történt, akkor is, ha ők tettek engem azzá, egy két lábon járó ronccsá, és akkor is, ha érzéketlen és bunkó parasztnak tartottak. Érzelmeim igenis vannak, voltak, és lesznek is, amíg világ a világ!!! És amíg benne létezem én, vagyis ÉN!!! Önzőnek kell lennünk, magunkért, az életünkért, az álmainkért! Sőt elébe kell menni a dolgoknak, mert csak így van lehetőségünk fennmaradni a vízen, miközben a hajótörés többi áldozata kapaszkodik a lábunkba, reményt keltve ezáltal magukban, és tőlünk elvéve a miénket!! Az is lehet, hogy csupán egyedül vagyok a vízben, a hajó a többi utassal elment, mi több ők boldogan nevetnek a távolból még halványan látszódó testem látványán. Ami lehúz engem az mindössze a bennem lévő feszültség, csalódás és fájdalmak súllyá egyesülő halált okozó csápjai! Miattuk nem tudok menekülni, úszni, az életemért küzdeni!! De rájöttem, hogy a zsebemben van jóapám bicskája, mellyel végleg megszabadíthatom lábam a fogságból, hogy a közeledő mentőcsónak felé evickélhessek!!!! És igen, már látom, már érzem, és TUDOM, mit kell tennem! El kell vágnom végleg a rám tekeredő csápokat, továbbmenni, úszni vagy kapálózni, és a magam erejéből életben maradni! Nincs más lehetőségem! Nincs más út, csak ez, és én eszerint fogok cselekedni a hátralévő időben. Sohasem tudhatjuk mi vár ránk, míg nem teszünk semmit, mert azt sem tudhatjuk, mennyi van hátra. Az idő véges, és egyszer elfogy az erőnk! Most még van! Most még akarom ….................
Már látom a fényt!! :) Érzem a levegőt, nem fulladok, nem félek, minden olyan tiszta, szép és szabad....

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.