A mai korok nagy csodája az internet. Enélkül lassan már létezni sem tudnak emberek, bár vannak, akik most sem. Sokszor hallottam internet miatt kitört családi veszekedésről, aminek igen csak rossz vége lett. Jelenleg azért még nem tartunk ott, hogy internet betegségek lennének, a függőségeken kívül, de előfordul. Ettől függetlenül azért tényleg sok mindent köszönhetünk az internetnek. Kapcsolatokat hozhat helyre, tarthat fenn, a negatív részét nem említeném, azt mindenki nagyon jól tudja. Régi, szívünknek kedves emberekkel vehetjük fel újra a kapcsolatot, új hobbikat találhatunk, megismerhetünk eddig számunkra idegen dolgokat, és annyi, de tényleg annyi más előnye van még az internetnek. Ráadásul a közösségi portálok idejét éljük, amikor mindenkiről megtudhatunk olyan dolgokat is, amit nem nagyon szeretnénk. Kiderülhetnek eltitkolt vagy félreinformált dolgok, amik vagy így, vagy úgy de hasznunkra válhatnak. Bevallom, én magam is szoktam élni az ilyen információkkal. :D Néha olyan muris nézegetni a sok száz barátunk, egykori osztálytársunk, ovis társunk adatlapjai között, hogy kinek mije, kije van, gyerek, család stb. Az adatlapon olyan muris dolgokat írnak magukról az emberek, mindenféle idézeteket, képszerű karaktereket, nagy mondásnak tartott hülyeségeket, hogy az illetőről azt higgye az idegen, hogy ő bizony nagyon tájékozott és olvasott egyén. Pedig attól, hogy egy idézetet feltesz, még nem biztos, hogy műveltté is válik. Sőt nagyon nem, mert az adott szövegkörnyezetből kiragadott mondatoknak önmagukban kevés értelme lehet. Ezzel az erővel írhatná az ember azt is, hogy: "Mert" vagy "Csak" azt is valahonnan kiragadták, és vannak önmagukban, majdnem értelmesek is. Bár ha az emberünk olvasta a könyvet, akkor tudja, miről van szó, nem csak egy válogatott idézeteket tartalmazó honlapról másolta be, ezzel is emelve az értelmi képességeit. Idegeneket így lehet a legjobban jellemezni. (És itt nem pont magamról beszélek, hanem másokról. Valószínűleg néhányan már átélték, hogy vadidegen emberek leszólják, vagy épp dicsérik őket. Mindez az adatlap és a képek eredménye, amiből máris megtippelték, milyen személyisége lehet az illetőnek. Közben pedig nagyon óriásit tévednek. Nem mind az, aminek látszik!!)
Amúgy nekem is idézet áll az adatlapomon, a kedvenc idézetem az, ami egy ima, és ebben az esetben ez teljesen más! :D:D:D Közben még kommentelünk képeket, gyönyörködünk a kicsi Zsoltikákban, Leventékben, Orsikban, Vikikékben, és a többi aranyosságban. Buksiban, Blökiben stb. Az ember már mindent feltesz magáról, mégpedig nem azzal a céllal, hogy ő róla tudja mindenki, hanem hogy egy bizonyos valaki tudja, Célirányosan rakosgatják fel magukról a válogatott képeket, de legtöbbször a lehető legidétlenebb, legotrombább képek is felkerülnek. Közben idétlen szöveggel kísérik, hogy még inkább ijesztő legyen a dolog. Ma láttam egy képet, egy ismerősömről, aki azóta már félig házas lett, hogy legutóbb találkoztam vele. A legmeglepőbb ebben az esetben az, hogy meg sem hatott a dolog, nem ütött szíven, nem is okozott levertséget, tragédiát, bánatot, se semmit!!!! Egyszerűen láttam két embert, akik közül az egyik valamikor régen igencsak közel állt hozzám, és azt hittem sok év múlva is így lesz majd. Soha mással nem terveztem semmit, nem is képzeltem el család/gyerek/stb. szituációt, rajta kívül. Évekig kerültem minden komolyabb akármit, és embert, nehogy felmerüljön ez a téma nálam, bennem. Aztán egyszer csak mellém ült Ő, és ott mintha vége lett volna a világnak. Nagyon régen volt már, és nagyon sok bajt, bánatot okozott nekem, már a puszta létével is, ám a szívemben rendületlenül szerettem. Akkor is, ha azt mondtam, hogy nem. Vártam, türelmesen, hogy talán megenyhül irántam, hiszen régen olyan remek volt minden, és meggondolja magát. Leszáll a magas lóról, és olyan lesz, mint annak idején, egy régi-régi nyáron.... Ez már soha többé nem történik meg, mert én már nem akarom. Elmúlt...véget ért!!!!! És vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni, vannak érzelmek, amik sose jönnek vissza. Így lesz jó a világnak, de főleg az embernek... nekem! Sose hittem volna, hogy ezt a pillanatot is megérem, hogy lesz részem végre valami olyan elmúlásban, aminek örülni fogok. Azt hittem, majd kitör rajtam valami nem tudom micsoda, és magamból kikelve üvöltözök bele a világba. Bár ez nem nagyon történt még idáig!! :D:D Talán már réges-régen nem volt semmi, talán már idén nyáron is csak azért hívtam, mert valami lelki megnyugvást akartam. Egy választ a sosem volt kérdésemre. Most sincs bennem semmi, üres vagyok, de kicsit boldog. Igen, boldog vagyok, mert nincs tovább. Nem kell megfejtenem a szerencsétlen személyiségét, kihúzni belőle mondatokat, dolgokat, amikre igazából nem is akart válaszolni soha életében. És végérvényesen lezárhatok egy szakaszt az életemben, hiszen nem kell várni tovább, hogy majd meggondolja magát megint, változik a véleménye…. Már nem érzem, hogy tartoznék hozzá!! Nem szeretem többé! Végérvényesen és visszavonhatatlanul elmúlt!!! Elmúlt, és olyan csodálatos érzéssel múlt el, hirtelen, csendben, fájdalom nélkül, hogy ennél szebbet kívánni sem lehet. Legfeljebb azt, hogy ne idézzenek ismeretlen szöveget a kedves felhasználók!!! :D:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.