Lassan elérkezik a karácsony, és ahhoz közeledve egyre több élmény és emlék szakad fel belőlem. Egész nap karácsonyi dalokat dúdolgattam, mivel sajnálatomra nem volt zene elérhető közelségben. A dudorászás közben pedig eszembe jutott egy igencsak kitűnő történet, ami egy dal megfilmesített változata, vagy legalábbis a dal címét viseli. Azt hiszem életemben nem láttam még betegebb mesét, mint a vörös orral rendelkező rénszarvas története. Ezt is gyerekkoromban volt szerencsém megnézni, és három életre is elég élményt szereztem ezáltal. Tényleg kegyetlen egy mese, vagyis bábfilm, mert nem rajzolt szereplői vannak, hanem bábuk. :) Az 1964-es remekműről van szó, és az alkotóknak még csak sejtése sem volt arról, hogy majd 2009-ben egy kelet-európai emberke arról fog megemlékezni, milyen óriási hatással volt rá a filmjük. :):) Van itt minden, ami szükséges a remek karácsonyi szórakozáshoz. Mikulás, hóember, egy felelősség elől (már ha jól emlékszem) megszökött manó, aki valójában fogorvos szeretne lenni. Aztán itt van még Rudolf, akit kitagadnak, mert világít az orra és az eléggé kellemetlenül érinti a rénszarvas társadalmat, vagy legalábbis azt a részét, aki épp Mikulásnak dolgozik. A legjobb szereplő persze nem egy tipikusan karácsonyi lény, hanem Yukon Cornelius.  :D:D:D:D Szerintem nincs még egy történet, aminek a részese lenne, de ha mégis, akkor legyen szíves ezt közölni velem valaki, vagyis konkrétan az szóljon, aki tud róla, hogy még valamelyik mesében felbukkan. Na, ő egy vicces figura, elméletileg egy vadász vagy valami felfedező, aki igencsak érdekesen fogalmaz, és szerintem a történet legpoénosabb szereplője. Mondjuk igazából csak egy mondása maradt meg bennem, de az nagyon, mind a mai napig használom, ha olyan helyzetbe kerülök: Mindenki mindhiába egy az egyben! Vagyis egy mindenkiért, mindenki egyért! Aztán csapódnak egymáshoz, Rudolf, Manó barátunk, valamint Yukon Cornelius, és együtt mennek tovább a fagyos vidéken. Összefutnak valami hó szörnnyel, olyan Jeti-szerű valakivel, majd egy jégdarabon menekülnek a támadó elől, és így elvetődnek egy szigetre, ahol a felesleges játékok vannak:) :D Itt aztán megjelennek a világ legképtelenebb karácsonyi ajándékai, mint a struccon ülő cowboy, Kejfel Karcsi, a vízi helyett lekváros pisztoly, kocka kerekű vonat, pöttyös elefánt, meg még annyi elképesztő tárgy, akik nem kellettek a gyerekeknek. Pedig szerintem éppen hogy kivételesek, mert egy kis hiba is felbecsülhetetlen értékűvé tesz dolgokat. Minden többi egyforma hozzá képest, így ő lesz a különleges, még selejt létére is. A három szereplőnk aztán megmenti a karácsonyt, legfőképp Rudolf, mert a világító orrával sikerül Mikulásnak elvinni az ajándékokat a nagy ködben a gyerekekhez. Irtó izgalmas mese ám!! :D:D:D És olyan eszement dolgokról tudnak elmélkedni benne, van néhány párbeszéd, ami miatt alapos kivizsgálást írnék elő az alkotóknak!! :D:D:D De félreértés ne essék, nekem életem legmeghatározóbb karácsonyi meséje, az összes többivel együtt. Ám ez a bábfilm, mégis kicsivel megelőzi a többit. Aki látta, az tudja, miről beszélek, aki nem látta, az meg sürgősen nézze meg, nem fog csalódni, vagyis remélem!! Bár nekem ez is hiányzik a gyűjteményemből, azért reménykedem benne, hogy valaki olyan is olvassa ezt a bejegyzést, akinél megtalálható és valahogy valamilyen úton, módon… Nos, szóval, jó lenne már megnézni ismét!!! :D

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.