Elterveztük Z-vel, hogy ezt a nyarat együtt töltjük, messze innen. Valahol valamelyik fesztiválon, vagy kerti partin vagy bárhol, csak ne otthon!! El is kezdtük, rendesen… becsületesen!!! KOMOLYAN!! XD Ilyen tábor, olyan koncert, amolyan meccs, szülinap, meg a társai! A házi pálinkát igencsak megszerettem ez alatt az idő alatt! És egyre jobban éreztem, hogy kell nekem egy fesztivál!! Ott akarok lenni valahol!! Megint!! És most már utólag bevallom, az egyik fesztiválra való indulás reggeléig bennem volt egy érdekes, de ismerős érzés. Mégpedig az, hogy nagyon nem akarok menni!! Kell nekem ez egyáltalán???!?!?! Pedig sokat küzdöttem ám érte!! Levertem egy kisgyereket is, aki épp a jeggyel a kezében jött ki egy elárusító helyről!! Odamentem, egy-két pörgőrúgás kíséretében földre terítettem, ő pedig vérző fejjel, fogatlan szájjal csak annyit mondott: Nem győztél le genyó!! XD Pedig mozdulni se tudott, és a könnyei meg az összes testnedve együvé folytak össze alatta. Ekkor én kitéptem a kezéből a belépőt és még elköszönésképpen egy utolsó gyomorrúgást intéztem felé. Így szereztem belépőt…. Áron alul! :D Szerettem volna másnak is keríteni, de sajna a kölyöknél csak egy darab volt, azt meg mocsok módon megtartottam magamnak!! Aztán minden fontos kelléket és kisegítő eszközt beszereztem az utazáshoz, kocsit is loptam, kaját is piát is, később még egy házat is feltörtem, hogy legyen hol aludnunk majd. Aztán fogtam minden cókmókom és elindultam, bele az Univerzumba, ki tudja mi vár rám és hol, milyen körülmények között. De nem érdekelt semmi, mert egy kis időre miénk a Világ! Mondtam is csoporttársaimnak, hogy most egy időre elveszek az Univerzumba… bele!! Nem benne, hanem bele magába az Univerzumba!! Majd csak kimászok egyszer onnan!! Annyi szarból sikerült már kikászálódnom, és megszabadulnom a sok retektől…

Nos, elindultam, várakoztam, láncdohányoztam, feküdtem, aludtam, ittam, ettem, mentem, énekeltem, nevettem, sírtam, áztam, fáztam, ettem, ittam ismerkedtem, beszélgettem, haraptam, utáltam, szerettem, gyűlöltem, szomorkodtam, örültem, ittam, feküdtem, keltem, mentem, nevettem, esőben táncoltam, féltem, utaztam, jöttem… haza! Visszamentem, énekeltem, örültem, szomorkodtam, búsultam, ittam, mentem, énekeltem, buliztam, ismerkedtem, ittam, mentem, telefonáltam, örültem, haverkodtam, ittam, mentem, ittam, mentem, ittam, pakoltam, jöttem, köszöntem, szétnéztem, búcsúpillantottam, megkönnyebbültem, hazaértem! Persze történtek közben egyéb dolgok is, érdekesek, nevetségesek, szánalmasak, de azokat csak mások csináltak, én valahogy igyekeztem kimaradni minden szarból, ha már egyszer sikerült magamról lemosnom!! Az ismeretlen ismerősök meg csak képmutattak, kétszínűsködtek, színészkedtek, jópofiztak, hazudtak (maguknak is), beégtek, szánalmaskodtak és ki tudja még mennyi mindent csináltak, amikor én épp nem voltam a közelükben!! Azt hiszem jobb erről nem tudni!! Volt aki utált, szeretett, gyűlölt, megharapott, táncolt, énekelt, ivott velem, aztán semmi nem maradt belőle… Azért egy tízes skálán 7,5-et adtam az idei banzájnak, mégiscsak egy Legendával voltam végig!! Akinek ezúton is nagyon szépen köszönöm, hogy legalább ő nem hagyott el és hogy tartotta bennem a lelket, ahogy én ő benne!! És ha netalántán talán valami kimaradt azalatt a pár nap alatt, majd egyszer valahol, valamikor, a könyv 457. oldalán mindet bepótoljuk. Elméletileg előttünk van még a nyárból egy kicsike… Egy igen kicsike, ami szerintem a legeslegjobb lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.