Próbálok nem gondolni sok mindenre mostanában. No, nem úgy hogy arra gondolok, hogy ne gondoljak bizonyos dolgokra, hanem terelem a figyelmemet és igyekszem azokkal az emberekkel és dolgokkal foglalkozni, akik, és amik sokat jelentenek. Bevallom, nem sok ilyen van… Egy időben volt, de most már nincs. Elvétve akad egy-két vombat, akikkel megbeszélhetem a világ gondját, baját, köztük az enyémet is, és néha megkérnek, hogy ugyan építsek már egy plutónium meghajtású gépjárművet. Ilyenkor ugye egész egyszerűen elfelejtek gondolni olyan dolgokra, amikre alapból nem is akarok. Egyszerűen nincs rá időm, a sok elfoglaltság végett persze csak….. De amikor épp nem világhódítok, akkor sajnos van egy pár másodperc, amikor jönnek, jönnek azok a buta gondolatok. És én képtelen vagyok őket visszatartani, megállítani, vagy ami még rosszabb feldolgozni!! Hihetetlen képességeknek vagyok híján sajnos. Ez mind a gazdasági válság hibája. Amikor akartam magamnak valami frankó új tulajdonságot, képességet vagy valami olyasfélét szerezni egész egyszerűen elfogyott….. vagy a pénzem vagy a cucc, amit akartam. Így történhetett meg az, hogy itt a harmadik évezred küszöbén én úgy állok az ajtóban, hogy nincs nálam sok-sok minden. Sem a szemfedőm, sem a kalapom, a cipőfűzőmet se tudtam lecserélni, és még az érzelmeim feldolgozására is képtelen vagyok anélkül az izé… a nyavalya essen bele, na, anélkül, ami nekem nincs!! Vagy van?? Igen, van valami, olyan bigyó … lelkiismeret. Azt mondják, az se sokat segít, sőt inkább csak ront a helyzeten. Hát, én azt nem akartam, csak rám sózták, mondván, ha már nincs olyan feldolgozó hidegen hagyó, szőrösszívű érzéketlenítő, akkor vigyem ezt, állítólag segít!!! Egy nagy pacipucut!!! Csak még jobban rontotta az amúgy sem fényes helyzetem. Nem jó ez!! Sajnos vissza már nem vihetem, mert a válság a boltot is elérte, és be kellett zárni. Pedig sok jó dolgot árultak, amik közül nekem a legrosszabb jutott. Valahogy meg kéne szabadulni tőle, csak azt nem tudom hogyan??? A sorozatgyilkosok hogy csinálják?? Bár azt hiszem, azok nem is vesznek maguknak ilyet, így nincs is mitől megszabadulniuk. Érzelmeik se nagyon vannak, ami van az is inkább negatív, vagyis számunkra negatív. Hiszen őket doppingolja, ők attól élnek úgy, ahogy… Mondjuk még sosem voltam sorozatgyilkos, lehet, egyszer kipróbálom. Már vannak leendő áldozataim is. És egyedül dolgoznék, elvégre a magam ura vagyok már sok éve….. Könnyebb mert, nincs tanú, ami meg lesz, azt is elintézem! Ahogy a filmekben szokás. Onnan sokat tanulhat ám az ember. Ezzel kapcsolatban pedig csak onnan tanulhat, hiszen nem nagyon hallottam még Sorozatgyilkos OKJ-s képzésről. De ez nem jelenti azt, hogy nincs is!! Csak olvasni kell a sorok között!!

Azt hiszem, mégiscsak átolvasom én megint azt a használati utasítást, amit a lelkiismerethez kaptam. Talán leírnak benne valamit, hogy mi a teendő olyan esetekre, amikor nem akarok gondolkodni, vagy nem akarom, hogy egyes gondolatok befolyásolják az életemet, pláne negatívan… Mondjuk, attól függ, mit veszünk negatívnak. Ha azt hogy rosszérzéssel tölt el egy-egy régi emlék, gondolat, gonosz emberek felém irányuló cselekedete, akkor igenis negatívan érint a dolog. Szóval lehet, hogy visszafelé kell csak olvasni, vagy gondolkodni.. Vagy ami még jobb, nem is kell gondolkodni egyáltalán. És nem veszünk magunkra a ruhán kívül semmit, ahogy ezt már többször mondtam!! Max cipőt vagy papucsot, na, jó, az időjárásnak megfelelő lábbelit. Akkor talán minden jobb lesz, vagyis abba az irányba terelődik a dolog. Akkor aztán jöhetnek azok az átkozott gondolatok, rosszérzések és a negatív akármik, már kevésbé fog hatni ránk… Talán egyáltalán nem. Bárcsak ilyen egyszerű lenne minden… ez az egész. Majd idővel ezek a dolgok is elmúlnak, elcsitulnak és megtanulom kezelni őket. Felfogom, megértem és elfelejtem. Mi több, rájövök, hogy mindennek oka volt. Olyan oka, ami az életünkre volt nevelő hatással. És így változunk azzá a valakivé, akinek a bőrében lenni nagy büszkeség lesz majd! Ja, hát persze, hogyne!!! Csak…. irtó nehéz, és iszonyatosan fáj…. Ahogy az is, hogy nem tudok megoldani egy nyolc ismeretlenes egyenletet… De azt nem is akarom. Én én akarok lenni, önmagam, semmi és senki más nem érdekel!! Ezt is könnyű volt leírni, most már csak a megvalósítás vár rám. A gyakorlatban kiderül, mire vagyok képes! És ugye gyakorlat teszi a mestert!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.