Tegnap eszemben volt... sokat is gondoltam rá... RÁ!!A gyerekkorom legmeghatározóbb és legigazibb emberére.. Aki mindig kitartott mellettem, én pedig mellette. Akinél jobbat sosem találhat az ember, éppen ezért nem is fogom keresni.
Mi történt 2008.06.24-én.. egy évvel ezelőtt???
Olyan élesen emlékszem mindenre, mintha tényleg tegnap lett volna, és nem tegnap egy éve... Emlékszem kedd volt. Nem aluldtam itthon előző este, vendégségben voltam vidéken. Nagyon sokat nevettem, és ökörködtem, reggel aztán sikeresen elaludtam. Iszonyatosan meleg nap volt, legalább ezer fok :D, éjszaka is pusztultam meg a hőségtől. Aztán ebédre hazaértem, lencsefőzelék volt itthon, a keresztapám is átjött hozzánk. Én leültem, ettem egy tányér lencsét, majd szedtem magam és átmentem az én Drágámhoz. Persze nem rögtön ebéd után, vártam egy kicsit, olyan 3 körül.. azt hiszem! Mert "Ma már nincs annyira hőség!" és mentem is az ismerős úton. Hihetetlen, nem volt meleg víz azon a héten.. és tessék most sincs, egy évvel később sem. Persze volt azóta, csak most megint nincs, egy teljes hétig, minálunk már csak így szokás, ez a nagy nyári leállás ideje.
Istenem!!!! Olyan nagyon hiányzik, el sem lehet mondani mennyire... Annyira féltem egész életemben attól a naptól, hogy nem lesz többé, hogy meghal, itt hagy, egyedül, magamra hagy a gonosz világban... Volt három kívánságom, de abból csak az egyik volt fontos, mégpedig az, hogy Ő meggyógyuljon, és újra olyan vidám és egészséges legyen, mint réges-régen!!! Olyan fura, de még tavaly is reménykedtem benne, mert reménykedni mindig lehet, azt nem adhatja fel az ember, mert a remény az, ami utoljára hal meg!!!És az a remény még mindig él bennem... Rettenetes, de még mindig hiszem valahogy, hogy egyszer csak megcsörren a telefon és ő szól bele!! Vagy kapok egy smst és tőle jön..., érdeklődik a hogylétem felől, aztán besétálunk a városba, eszünk egy valamit, beszélgetünk, jövünk-megyünk és minden olyan jó lesz, mint ezer éven át!!!! Nem voltam sajnos olyan jó barátja, mint amilyet érdemelt volna, amilyen járt volna neki, de ő mindennél jobb volt és néha most is elgondolkozom azon, hogy megérdemeltem e én őt?!?!?! Talán nem! Emlékszem decemberben a triumvirátus maradék tagjával is azon elmélkedtünk, hogy milyenek voltunk mi neki, milyen barátai, mert ő nekünk nagyon jó barát volt és hálát kéne érte adni az Istennek, hogy az életünk része volt sok-sok éven át!!! Mert elviselt minket, a szeszélyeinket, a hóbortjainkat és a sok nyavalyánkat. Engem viszont sokkal tovább viselt el, és bárcsak lehetőség lenne még a további marhaságra... Bárcsak hibázhatnék még, bárcsak lenne aki jól beolvas nekem, aki felrója a tetteimet és aki kertelés nélkül a szemembe mondja, hogy milyen vagyok!! Bárcsak még egyszer láthatnám, hallhatnám a hangját, mert lassan olyan messze megy a hangja, hogy már nem fogom tudni felidézni sem... De azért ezt nem engedem, nem hagyom, hogy örökre elhagyjon! Az emlékeimben mindig velem marad, a képeken, a tárgyakban, a levelekben és az üzenetekben. És ha becsukom a szemem, és felidézem az arcát, megjelenik ő maga is!! Látom, ahogy ül előttem, gesztikulál, a szokásos nagy dolgokról elmélkedünk, és közben néz, hol rám, hol az ajtóra és beszél, beszél, beszél... És szólít, a nevemen, ahogy azóta senki sem hívott, mert nem engedem senkinek, hogy úgy szólítson. Az csakis az ő kiváltsága volt, és soha senki más nem hívhat úgy!!! És már hallom a hangját.. Igen, már hallom!! Itt cseng a fülemben az az édes, csilingelő, kedves és bársonyos hangja, ahogy szól, hogy "Igyál kólát, edd a csipszet, hiszen neked vettem, tudod hogy én nem eszek ilyeneket!!"

NAGYON HIÁNYZOL DRÁGA!!!!

És most megyek, megépítem azt az órát, ami visszafelé fog járni, hátha egyszer az idő visszahozza nekem őt!!!

"Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." /Michel de Montaigne/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.