Ady Endrétől számtalan kedvenc versem van. Nem is tudnám, melyik a legkedvesebb számomra, hogy megfejtsem, ahhoz több idő kéne, mint egy élet. Nehezen érthető, első hallásra nem tetsző, és helyenként érthetetlen, zavaró sorok is vannak a verseiben, de ma már kevés okot találok rá, hogy kerüljem a műveit. A Krisztus-kereszt az erdőn jelenleg, már lassan 3 éve az általam legjobban szeretett Bandi vers! Nem tudom megfogalmazni sem, milyen érzések törnek fel belőlem, ha olvasom, ha magamban mormolom, vagy ha az egyetlen Zolim tolmácsolásában hallom. Talán miatta is szeretem ezt a verset ilyen hihetetlen módon! Leelemezni nem áll szándékomban, de ahogy én annak idején tanultam: ez a vers azt jelenti, amit az ember kivesz, kiolvas belőle. A szívemre hallgatok, és nekem ezáltal sokkal többet jelent, mint kéne. Hiszen ott röpül a szánom az éjben......

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

/Ady Endre/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.