Nem hittem, hogy az új élet csak úgy, hipp-hopp a régi helyére varázsolódik, mert idő kell mindenhez. (Átkozott idő!!!) Az első napok a tanulásról szólnak, vagyis arról fognak szólni, hogyan ismerem ki magam az új világomban, hogyan is tervezem én ezt az egészet. Szépen, lassan kell felépíteni, mindössze azzal kell gyorsnak lennem, hogy kitaláljam, mit akarok később elérni mindezzel. Ez pedig megtörtént!! Normális, értelmes életet akarok, ami az enyém, ami során nem kell elbújnom, meghunyászkodnom és félnem a nálam kisebb emberektől! Magam akarok lenni! Igazán, őszintén!! Olyan ember, aki mindig is szerettem volna lenni, amilyennek egy tökéletes embert képzeltem. Pedig tökéletes ember nincs, és nem azért, mert hiányoznak belőle a hibák, hanem azért, mert, minden ember különböző, és tökéletes senki sem lehet e különbözősségek okán, legfeljebb saját magának. Tökéletes életet viszont már könnyebb élni. Ennek nem sok része van, hibák így is előfordulhatnak, amiket ki lehet küszöbölni. Ebben az esetben is magunknak kell főképp megfelelni, de itt könnyebb, hiszen csak teljesíteni kell néhány dolgot...
Az első az, hogy boldogok legyünk. Örüljünk mindennek, na, jó, nem mindennek, de gyakoribb legyen a boldog állapot, mint a kesergés. Nem lehet egy élethosszig csak azt ismételgetni minduntalan, hogy jajj de szar ez, de hülye vagyok, nekem semmi sem sikerül, én ezt nem értem stb. Örülni kell, akkor is, ha nem oly nagyon van rá okunk. Örüljünk, hogy nem kapott el az ellenőr a buszon, miközben jegy nélkül utazunk, örüljünk, hogy van kivel beszélni egy nap legalább 1-2 órát. Örüljünk a jó anyánknak, akivel megáldott az Isten, és ne nézzük mi volt, hanem azt nézzük mi lesz. Ápoljunk jó kapcsolatot vele, mert nem tudjuk, mennyi van még hátra a közös életünkből. Örüljünk, hogy a gyógyszer, amit vettünk, nem is kerül olyan sokba, mint gondoltuk. Örüljünk, hogy ha többet is fizettünk egy samponért, mint terveztünk, mert legalább nem hullik ki a hajunk, ha használjuk. Keressünk mindennap legalább három dolgot, aminek örülhetünk, így megnyugodhat az ember, mert annyira mégsem volt sötét a napja.
A második dolog, az az egészség. Őrizzük meg minél tovább, minél jobb állapotban magunkat, mert így nem kell orvostól orvosig rohangálni, milliókat költeni kezelésekre, amik lehet, hogy nem is használnak. Csak másokat támogatunk ezzel anyagilag. Az egészségünket nem feltétlenül bio meg gyógyhatású dolgokkal kell megőrizni, hanem tudatosan, okosan.. ésszel!!! Tudnunk kell, hogy mi az, ami tényleg használ, mi az, ami valóban az, aminek mondják. Nem kell leszokni ételekről, italokról, csak korlátozni kell a fogyasztásukat. Úgy kell élni a csokival, mintha jutalom falatkák lennének. "Ma jó voltam, kapok egy kockányit!" :) Magamért kell élnem még, max ha meghalok, akkor ne kínok között, szenvedve. Már nem azt nézik, milyen betegségem van, hanem, hogy milyen nem!!
A harmadik fontos dolog a mozgás. Rájöttem, hogy sokkal kellemesebben hat az emberre szellemileg is, ha néha pár megállót gyalog megy, nem száll fel a tömegközlekedési eszközökre. Edzettebbé válik, egyáltalán mozgást visz az életébe, ami sokunknak hiányzik. De főleg járvány idején hasznos!!! Buszon, villamoson sok mindent elkaphat az ember. Ha nincs bérlete, se jegye, akkor meg őt kaphatják el!
Szerintem a negyedik fontos része a tökéletes életnek, az a kapcsolatok. Ha úgy érzem, hogy van valami mondandóm valaki számára, akkor hívjam fel, és ne emésszem magam azon, hogy basszus mi lett volna... Ezzel a szervezetem is pórul jár. De milyen jól esik, ha egy nem várt pillanatban a világ legédesebb gyerekhangja szól bele a telefonba, hogy közölje, éppen fürdik, és a víz belement a szájába. :):) Aztán meg sztorizik az embernek, olyan igazi ovis módjára. Ez tényleg felvidít!!
Sok rész van még, de azt hiszem ezek a legfontosabbak. Ki-ki a maga módján némelyikre többet szánhat, de mindenképpen maradjon önmaga. Nem szabad a ló túloldalára átesni!
Remélem egyszer sikerül boldognak éreznem magam, mondjuk egy távoli országban, fent a magasban, miközben szívom magamba a friss levegőt. Nem fáj semmim, csak egy kicsit fáradtnak érzem magam, mert nehézkes volt felérni a hegy tetejére. Ám az elmúlik igen hamar, mert ott vannak körülöttem azok, akik valamiért fontosak nekem, még ha nem is mondtam nekik soha!! És milyen csodás, ha az ember önerőből képes leküzdeni a rossz dolgokat, miközben elér valami teljesen újat, ami eddig nem volt rá jellemző. Ha sikerem van, általam elért sikerem, az mindennél jobban ösztönöz, és sokkal pozitívabbá tesz, mint bármi a világon!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.