Ott bujkál az emberben a kisördög, a fejében egy kellemetlen, piszkálódó hanggá változik, és idegesíti a „gazdáját”!! Az embernek erősnek kell lennie, erősebbnek, mint bármikor, bármiben. Azt nézi mennyi a tűrőképessége, meddig tart az ember és hol kezdődik ő, mikor jön el a vége??!!!?!?! Az ördög direkt arra játszik, hogy elbukjon az adott személy, nem érdekli semmi más. Hiába kerül az ember a határ szélére, a tűrőképességei és az ereje szélére, akkor is erős, nagyon erős, mert gondolkozik a menekülésen. Azon agyal, miközben szenved és a kínok kínját éli át, hogy miként tudna szabadulni ettől a gonosztól, ami már teljesen felemészti, ám még épp tudatánál van. Ez nem az ördög csalása, nem az ő műve. Ez a mélyen lévő, az ördög által elnyomott ember utolsó, végső küzdése, magáért, az életérét. Az játszódik le az agyban, hogy ha még lenne egy kicsivel több ereje, akkor mehetne. Ha tudna egy hangyányival többet küzdeni, akkor elszabadulhatna, megmenekülhetne a bajtól, a kínoktól, de az ördög már végleg elcsábította, és lassan nincs már miértje a küzdésnek... Már az ember is eltűnik végleg... Nem marad más utána csak egy nagy emlék halom, amit az élete során egybegyűjtött, és azok az álmok, amik megvalósításra vágytak… Ám kiderül, hogy mindez már rég nem az ember volt, időtlen idők óta nem belőle jöttek a vágyak, és az emlékek sem tőle eredtek. Már nem volt semmi csupán egy báb, aki egy belső hangra, egy vezényszóra tette a dolgait és úgy élte a napokat egymás után, ahogy azt kellett, ahogy meg volt írva… És az emberünk szépen lassan eltűnt, a semmivé lett, a lelke sehol sem volt, mindössze a teste maradt itt, míg azt is el nem pusztította a gonosz, végleg kiadva magából mindent, mi az emberi létre emlékeztette. Még csak alkut sem kellett kötnie senkivel, elég volt annyi, hogy valaki elültette a bogarat a fülébe. Egy szóval, egy sértéssel vagy bármivel, amivel megbánthatták, hogy csúnya, hogy buta, hogy nem való a világra.. Ez a bogár vált később egy óriássá benne, aki irányította, ami meghatározta az életét. A bogárból született a kisördög!! Elhitte, hogy mindaz, amit mondtak rá, amit mondtak neki, az igaz, és hogy ő nem érdemli meg mindazt a jót, amit a többi ember megkapott körülötte. Az emberekben élő gonosz ördög valóságos, és mi magunk tesszük azzá, mi helyezzük az emberekbe a rossz vélemények, kritikák, megjegyzések és a szidások által. Így érünk el olyan dolgokat, amit mi magunk sem hiszünk, és soha nem állna szándékunkban ezáltal tönkretenni mások életét. De mégis megtesszük, mindennap leszólunk, kritizálunk valakit, akiben máris ott lesz az a pici, apró bogár, a negatív belső hang, és ez egyre jobban erősödik, egészen addig, amíg akár valóságosan, akár csak átvitt értelemben, de bele nem pusztul az ember a semmibe…..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.