Sosem volt dolgok foglalkoztatnak, olyanok is, amik elmúltak, amik lehettek volna, és amik talán még előttem állnak. Fáradság, nyomott hangulat, unalom, félelem, bánat, szomorúság, magány, rettegés, csalódottság... Ezek mind-mind eszemben vannak és folgalkoztatnak, vagy ha azt nem is, akkor csak egész egyszerűen rátelepszenek a mindennapjaimra. Az unalmas, egyszerűen szar, ám mégis csodálatosan gyönyörű hétköznapjaimra, amelyek ugye egyik pillanatról a másikra omlottak össze, robbantak szét és szüntek meg végérvényesen!!! Egy másik bolygót szeretnék, egy másik univerzumot, egy másik akármit, ahol talán, ha minimálisan is, de másabb lenne minden, és nem ennyire semmilyen. És még Kistehént is hallgatok mindezek közben, nem elég szar minden így is?? :D:D

Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba', elázott frázisok,
Amit majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Azt súgtad, maradjak
Féltettél, de már késő pillanat
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél,
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél

Simogatást, kedvességet
Sebed, ami sebemhez tévedt
Körülöttünk forgó napok, csak pillanatok a tegnapok
Majd elvisz a szél

Még a tenger emelkedik,
Mérleg-világra születik, elviszem árnyékom hátán
A hamvaidat majd elviszi a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.