Vannak dalok, amik egy időben nagyon sokat jelentenek az embernek. Aztán évekkel később, mikor újra meghallja hasonló érzések törnek fel belőle, mint annak idején. Ma az egyik oldalon választható dalnak kiadta a rendszer a Generál lírai dalát, amit már nagyon régen nem hallgattam meg. Pedig volt olyan időszak, amikor ezzel sokkoltam magam… Komolyan. Képes voltam órákig hallgatni és közben bőgni, hogy A vagy B megint milyen rútul átvágott. :D:D:D:D Na, jó, csak A-hoz köthető ez a dal!! :D:D B-vel más dalom van! :D Most úgy gondoltam elég erős vagyok ahhoz, hogy meghallgassam… Hát tévedtem. Nem azok az érzések jöttek elő belőlem, mint régen, még csak nem is ahhoz az emberhez kapcsolhatóak. De bevallom eszembe jutott, és közben csak mosolyogtam, hogy mennyire hülye is vagyok én. Aztán mikor egy könnycsepp jelent meg az arcomon, ami természetesen a szememből indult világhódító útjára, akkor kicsit elgondolkoztam mindenen. Hogy mi minden történt velem amióta utoljára hallottam ezt a dalt. Mennyi minden változott, az alatt a jó pár hónap alatt…. Én is öregebb lettem, az ősz hajszálaim száma eléggé megsokszorozódott, de furcsamódon a gondjaim, a problémáim maradtak ugyanazok. Főleg én maradtam ugyanaz, vagy talán még rosszabb lettem! :D:D Itt vagyok a Zsebvilágomban, egy hülye betegséggel, és mindennap egyre jobban betegszem bele a saját majomságaimba. Fáj a lábam, a fogaim is kihullottak, a hajam egyre kevesebb lesz, és még direkte szar kedvet csinálok magamnak ilyen zenékkel!! :D Sose leszek már hülyébb az tuti! :D A dolgok meg miért is változnának meg. Van, ami sosem változik, mégpedig a problémáink. Átalakulhatnak, egy-egy apróság módosul, formálódik hozzánk, az aktualitásokhoz, idomul a világhoz, de végeredményben ugyanaz marad. Mert mi vagyunk a középpontjában és az érzelmeink valamint a minket foglalkoztató dolgok. Ezért is tud az ember többször ugyanabba a mocsokba lépni, nevezze mindenki annak, aminek akarja! Van, amikor csak a hely és a név változik, a többi megmarad. Talán pont emiatt érzem azt, hogy megint ugyanott vagyok, ugyanabban a helyzetben, csak most nem A hanem R a szerencsés kiválasztott!! :D De lassan már inkább én érzem magam kiválasztva ezekhez a szerencsétlenekhez és a sorshoz, amivel most már egy életre összetartozunk. Azt hiszem ez több mint dézsávü!            www.youtube.com/watch

Kérdeztem az éjszakai csendtől,
Kérdeztem, de néma volt,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mit akarok? Mit akarok tőled én?

Faggattam a tisztafényű hajnalt,
Faggattam, de hallgatott,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mit keresek? Mit keresek nálad én?

Égő Nap - Tőle tán most megtudom majd,
Mért kell még - Ez a fájó, édes, furcsa játék,
Próbáltam - De hisz' nem lehet ezt félbehagyni,
Már nem tudom - Soha elfeledni, megtagadni én!

Kérdeztem a bíbor színű alkonyt,
Faggatom, de nem beszél,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mért szeretlek? Mért szeretlek mégis én?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.