Néha nagyon nehezen veszem rá magam, hogy valamit lejegyezzek hőn szeretett blogomba, de most mégis megteszem. :D Az elmúlt napok történései, a sok elfoglaltság és a nyomás :D miatt egyszerűen örültem annak, hogy ha végre normális emberek között lehetek, végre egyedül vehetek levegőt, nem figyelnek, nem szabályozzák az életem... Persze ez a stressz nem múlt el, nyomtalanul pláne, és a lelkivilágomra is elég rossz hatással volt. No, de melyik kellemetlen élmény hat pozitívan?? :S:S Sajna ezekből van a legtöbb és inkább csak ilyenek jutottak nekem mostanság. Jó, tudom, mindenki más is a rossz dolgokból kap többet, de mivel ez az én blogom, így most csak magamról ejtek szót :D:D

A betegségem kezd előrehaladni, már nem azokat a napokat számolom, amikor rosszul vagyok, hanem amikor nem fáj semmim. Nem jó dolog aránylag fiatalon krónikus betegséggel rendelkezni. Mivel nekem olyanom van.. :S:S Semmi se jó, peszimistának lenni főleg, de optimistának sem. Egyre inkább azt veszem észre, hogy nem sok ember szereti, ha másoknak jó a kedve, ha örülnek valaminek, pláne ha pozitívan fognak fel dolgokat. A mai világban az a szokás, hogy lehurrogják az embert mindenért. Nem szabad ám csak úgy örülni, esetleg egy minimális jókedvvel rendelkezni, mert akkor jön ám az ördög vagy mittom én micsoda-kicsoda. Akár egy szóval, egy szájhúzással, egy idétlen sóhajtással, egy nézéssel, szemrángatással vagy bármi mással képesek az embert lelombozni, elrettenteni, és ezzel a totális rosszkedvbe taszítani! Arról nem is beszélve, hogy sok, nem hogy velem egyszinten lévő egyén, de talán még épp alattam álló is azt hiszi, hogy különb a többinél, legfőképp tőlem. Az alapvető műveltségnek is híjján vannak :D Engem mégis egy dolog vigasztal ezeken túl, mármint, hogy nálamnál hülyébbek és nevetségesebbek mindazok, akik feleslegesen kreálják a problémákat és szítják a tüzet, mégpedig az, hogy sajnos nem mind arany, ami fénylik. Pontosabban, a nagy arc mögött nemhogy semmi nincs, még azon túl sincs szar sem. A semmire veri magát sok ember, pedig azt hittem, hogy legalább valamelyikük milliárdos, vagy egy topmodell a csaja :D, esetleg kékvérű, vagy művelt, magas intelligenciával rendelkező akárki.. Ám ma sikerült megtudnom, hogy egyáltalán nem!! :D:D Ez pedig egy dologra ad jogot és okot, hogy továbbra is örüljek a helyzetemből adódó örömöknek, a melóhelyi poénoknak, akárminek, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. :D:D Mert hogy is mondja a dal???

" Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél
.....
Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
.....
Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket "

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.