Nem igazán emlékszem már a gyermekkorom májusi csinnadrattáira, de tudom, hogy nagyszerű szórakozás volt részt venni bennük. Kitelepült több száz, esetleg ezer ember egy parkba, rétre, valamilyen szabad területre és élvezte a tavaszi napsütést, a zenét, az ünnepséget és szórakozott, ahogy tehette. Voltunk felvonulni, kisdobosként kék nyakkendőben, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, és remekül szórakoztunk. Az Örsünk részt vett benne rendszerint, mint mindegyik másik, és ilyenkor sokat fogócskáztunk a kötelező programok után. Ültünk a pokrócon, a földön, ettük a szendvicsünket, ittuk a teát, limonádét és iszonyatosan kicsinek éreztem magam. Akkor is, ha nagy dolgokat vittünk véghez. :D Később, ahogy változott a rendszer, eltűntek ezek a remek dolgok, mert nekem mindenképp azok voltak. Felváltotta őket a gyereknap, a poénból összegyűlő tömegrendezvények, és már nem volt benne semmi, ami a régi csillogásra, vagy valami olyasfélére emlékeztetett volna. Persze ezek után is mentünk mindenfelé, szórakoztunk, nevettünk, hülyéskedtünk és élveztük a rendszerint ragyogó napos időt. Később a Május 1. összekapcsolódott, eléggé szorosan az alkoholos italok iránti erős lelkesedéssel, és bevallom ezek az alkalmak cseppet sem voltak olyan szórakoztatóak és kellemesek, mint az ember képzelné. Úton-útfélen részeg fiatalokba (főleg mostanában) botlott az ember, és csak az őseiktől hallották, hogy egyáltalán miért is van ez a nap, mit is jelent... Mitől változott meg minden? Hol vannak a régi, megszokott pillanatok, amik miatt érdemes volt várni valamit? Mint a karácsonyi készülődés. Milyen rettenetes is lenne, ha mindennap karácsonnyá válna, akkor még ennyi szép se lenne benne. A májusi ünnep pedig végleg megfakult, már emlékeimben is... Mindegy, hogy más jellegű volt, és ilyenkor a vörös zászlót is ki rakták az emberek a nemzeti lobogó mellé. Mindegy, hogy kötelező munkás felvonulások voltak. Mindegy, hogy milyen oldalt képviselt, milyen beállítottságot jelentett, nekem a Május Elseje mindig is Május Elseje marad!! Zenével, ünneppel, felvonulással, ha máshol nem, hát akkor csak egy kis réten, pár emberrel. :) Focimeccsekkel, rajzversenyekkel, vattacukorral, sörrel, virslivel, gyerekeknek limonádéval, vidámsággal, nevetéssel. Napsütésben, esőben, hidegben vagy melegben. És mint tudjuk, ugye lehet minden "olyan, mint", csak mégsem lesz ugyanaz, bármennyire is szeretné az ember. Mert hát: jók a pogramok, csak sok itt a köcsög…:D:D:D:D:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.