Minap volt szerencsém megnézni a Nem kellesz eléggé című filmet. Volt is benne jó meg nem is! Érdekes is volt, meg nem is! De mondjuk inkább lekötött, mint nem. Az ilyen filmeknél furcsa módon mindig tudom, hogy X végül Y-nal fog összejönni és hepi lesz az end. A lúzer csaj (én csak így neveztem) szörnyen, szánalmasan naív figura!! Rettenetesen idegesítő és zavaró, a butasága főleg, de maga a nő is! No, meg hogy pasik adnak tanácsot egy nőnek, hogy micsoda mit jelent egy pasi cselekedeteiből, és hogy figyeljen a jelekre... Itt cseszte el, de nagyon!! Nincs jel, nem kell figyelni semmit csak az embert, de azt nagyon! Jelekre koncentrálni, és azok alapján meghatározni egy kapcsolatot elég nagy marhaság, sőt nagyon nagy baromság. Jel az, hogy hogy néz rám, hogyan igazítja meg a haját, milyen hangsúllyal szól hozzám, milyen szavakat használ, hogyan öltözik, milyen időközönként hív fel, mennyi ideig tart a beszélgetés blabla és aztán ezeket a dolgokat osztályozom mindenkinél... Ez egy nagy fasság!!!!! Mivel minden ember különböző, így minden embernél más és más eredménye lesz ennek a jelrendszernek!! Nem fog mindenki ugyanolyan hangsúllyal hozzám szólni, akkor sem ha szeret. Anyukám és apukám is másképp ejtik ki a nevem, a tesóim is, a barátaim is, minden ismerősöm másképp szólít, legalább ezer becenevem van, és senki sem mondja ki a nevem ugyanolyan hangsúllyal!!!!! Főleg, ha ugyanúgy szeret egyik mint a másik! És a tekintetük is más, mindenki másképp néz rám, nincs két egyforma tekintet!! Nekem pl. kétszer nem sikerül ugyanúgy leírni a nevem, vagyis az ótógrammommat, akkor a nézésem miért lenne ugyanolyan. Főleg ha valakit szeretek, vagy nem, vagy nagyon, vagy kevésbé... És az a hülye csaj a filmben ilyen ostobaságokhoz igazítja a dolgokat, vagy legalábbis ez alapján változtatja meg a nézeteit, hogy pl.: megbízzon-e egy pasiban vagy sem! Közben minden egyes parázása alkalmával hívogatja azt a fickót, akivel egy bárban ismerkedett meg, és aki elmagyarázta neki ezeket a jeleket, vagyis, hogy mi minek minősűl.. ajj lassan én sem értem, a lényeg, hogy Justin Long volt ez a pasi, és a lúzercsajunk anniyszor hívta a hülyeségével, hogy az már nekem fájt. Justin természetesen mindig felvette a telefont és még el is magyarázta, hogy ez meg az a tette a pasinak mit jelent, és így ezek a "tanácsok" lettek mérvadóak a film, ha nem is főhősénél, de központi szereplőjénél. Ennek ellenére mégis csak ezzel a szereplővel tudtam a legjobban azonosulni, valahogy ő volt a legeredetibb. És hogy miért? Mert olyan lúzer és szerencsétlen, mint mondjuk én vagy sok más ember a valóéletben! És a végén végre összejött neki az, amit az egész filmben szeretett volna... Mindenkinek összejött valami, jó vagy rossz, azt csak ő maga tudja, mert nem minősíthetem senki életét, anélkül, hogy saját bőrömön tapasztalnám az egészet. Főleg, ha annak az illetőnek az a jó, ami nekem rossz....Egy szó mint száz, nem bántam meg, hogy megnéztem, nem vesztettem vele semmit. Legalább ezen is túl estem.:)

Ami viszont nem elhanyagolandó ezzel a filmmel kapcsolatban, az az, hogy van pár érdekes mondat benne, olyan idézet és életbölcsesség-féle, ami ritka manapság, főleg egy amerikai filmnél. De nem kell megfogadni semmit sem, főképp a "tanácsokat" nem, mert azt az embernek ki kell tapasztalnia, aztán már tudni fogja. Azt is, hogy éppen kire nem illik a "jel", mert nem kell mindenkit egy kalap alá venni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.