Becsukom a szemem, csupán egy pillanatra, és az a pillanat eltűnik. Minden álmom eltűnik a szemem elől.... Talán nem is volt ott semmi!??!!!?!

Néha olyan jól meg tud ihletni egy-egy dal, de most mintha minden eltünt volna abban a pillanatban, amíg a szemem csukva volt... :( Néha tényleg sajnálom, hogy nincs diktafon a fejemben, mert az lenne csodás! Soha többé nem kéne szomorkodnom amiatt, hogy elfelejtek dolgokat, főleg a gondolataimat. És nem jönne rosszul vizsgák alatt sem, olyankor le lehet játszani az anyagot és minden rendben!!
Egyszer írtam egy versnek csúfolt akármit erről a pillanatról.. Amikor elmúlik az ihlet, vagyis az ihlet itt marad, csak a mű, a születőben lévő alkotás tűnik el a versvilág és a mi világunk között félúton! Megreked a kettő között, mint egy szellem. Nem tud sem átkelni, sem visszatérni. Az átkelés ebben az esetben az én világom, és a papírom lenne... Bár talán épp az a jó, ha nem találkozunk mi többé, a versem és én. Nem vagyok Kosztolányi (szerintem ő írta a legcsodálatosabb verseket), sem Ady (ő az egyik leginkább sztárolt költő, de legalább tehetséges volt) és még csak Arany János sem ( a legváltozatosabb szókinccsel rendelkező író volt), hogy sajnálni kéne egy-egy elvesztett rímelő sorokkal rendelkező akármicsodámat! Pedig én szeretem őket, még a rosszakat is, de persze a legjobbak a szívem csücskei! Ezt magam állapítottam meg, mármint, hogy melyik jó és melyik kevésbé. Amilyen az ízlésem, amilyen verset szívesen olvasok, számomra az a tetszetős magamtól is!! :):) ez persze nagyképűen hangzik, de néha tényleg születik pár remeknek kicsit nevezhető mű! Most megint nem jött össze.... Talán majd... máskor... Majd megtalál újra, ha errejár, és kedve van. Csak gondolattal nem lehet visszahozni, mert  az megöli az alkotást. Állítólag... Kosztolányi szerint legalábbis, neki meg mindent elhiszek. Azt, is, hogy, mostan színes tintákról álmodom, mint aki sínek közé esett, és már néha gondolok a szerelemre, látom őt, a kisdedet, de én öngyilkos leszek, mikor az este hirtelen leszáll, mert még büszkén vallom, hogy magyar vagyok.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.