Ma volt az utolsó előtti nagy hajtás idén, még van egy holnapi nap, aztán vége. Azt hiszem ki kéne szállnom a mókuskerékből, bár az igazság az, hogy most kerültem csak bele igazán...... Az a helyzet, hogy az új életem egyik nagyon új része nem volt olyan megfontolt döntés mégsem, pedig egész hosszasan rágódtam a dolgon. Nem ugrok én fejest semmibe csak úgy. Senki kénye kedvéért nem döntök a saját elképzeléseimmel ellentétesen, úgy ahogy nem esik jól nekem. Már nem!! Régen talán volt ilyen (elég sokszor megesett :S:S), ám most már tényleg alaposan mérlegelem a dolgokat, az szándékaimat, mielőtt igent mondanék! Most is így tettem, de nem megy nekem semmi!! És tényleg nem akarok dolgokat elkiabálni, vagy türelmetlennek tünni, egyszerűen sok mindenre nem vagyok beprogramozva. Eleve utálom, amikor siettetnek, és szinte kényszerítenek dolgokra, no meg határidőket emlegetnek, ami eleve nem létezik. Vagyis egy van, az, amelyik nem sokára eljön, mégpedig az évvége. Nincs más határidő, nincs más végpont, csak az az egy. (a legbiztosabbról most nem ejtenék szót!) Akkor is, ha utána megy tovább minden, mint azelőtt, sőt, még talán jobban is!! :) Bárcsak lenne egy varázspálcám, amivel eltüntethetném a gondokat, a problémákat, de legfőképp a kételyeket és a félelmeket. Ezekre van a legkevesebb szükség, persze a gond se kell, de félelmek nélkül már kevesebb lesz belőlük is. Talán teljesen nem is, de részben eltűnnek, és annál csodásabb kevés dolog van! Különben is, egy tiszta, rendes, kedves, nyugodt és boldog, békés világnál nincs unalmasabb. Lenne sok tetű, aki kihasználná a kedvességet, és ezért mégsem tűnne el végleg. Így meg ugye semmi értelme sincs. Amúgy is, milyen szar lehet már csak úgy megkapni valamit, küzdelem és harc nélkül, már annyit is fog érni azután. Amiért nem küzdünk meg, az egy nagydarab semmi!!! Küzdök én, is de úgy látszik csak magammal, nem pedig magamért!! Próbáljon meg az ember magában jó lenni, tudatosan és szeretetből cselekedni. Szívvel, de ne dühből. Mérlegeljen, gondolkozzon, és ne kapkodjon el semmit. Lehet, hogy akkor is odajut, mint nélküle,  lásd én :D, de mégis jobb a léleknek. És valami rosszat el is veszít közben, elpárolog a méreg és a harag, amíg gondolkozunk. Ugye az a bizonyos tízig számolás. Most már nem is kell addig sem, mindössze hatig, de nem este hatig, bár ki tudja, kinél hogy működik. Mindössze 6 nap van még, addig ki kell engedni a fáradt gőzt, a dühöt, hogy akkor és ott tisztább lélekkel és boldogabb emberként ülhessen mindenki az asztalhoz. Akkor is, ha nehezen megy, meg kell tennünk, magunkért... És ha nem is leszünk rögtön boldog vagy kiegyensúlyozott emberek, egy biztos, megnyugodtunk és abban a percben senki és semmi nem emészthet minket, bármilyen erősnek és keménynek érzi magát!! Le kell győzni a démonokat, mert csak így sikerülhet!! Nem kell énekelni sem, ha nem tud az ember, elég, ha csak eltátogja, hogy kiskarácsony-nagykarácsony. :D Nem gond az sem, ha nem az általam szeretett dalokat próbálja énekelni. Annak örülök igazából, ha csak fele annyira sikerült jó kedvre derítenem, ünnepre hangolnom valakit, amennyire magamat tudtam ezalatt a pár nap alatt! " A következő dalt küldöm mindenkinek, akinek csak lehet."

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.